Kép

Alkohol a túlélésért

Míg az emberi szervezet oxigén nélkül alig néhány percig maradhat csak életben, az aranyhalak és vadon élő kárász rokonaik napokat, de akár hónapokat is kibírnak a befagyott tavak mélyén kialakuló oxigénhiányos környezetben. Téli szívósságukat A magyar halászat könyve és Az állatok világa egyaránt említi: „midőn a tavak teljesen befagynak s eleven víz hiánya miatt minden hal pusztúl, a kárász még jól érzi magát.”, sőt „befagyhat a jég közé és később újból életre kel”. A túlélésért folytatott harcban több módszert is bevetnek. Amíg az év során kellő mennyiségű oxigén van a vízben, addig a széles kárászok aerob anyagcserét folytatnak, melynek eredményeként komoly glikogéntartalékokat halmoznak fel szervezetükben. Amint aztán elérkezik a téli oxigénhiányos időszak, energiafelhasználásuk csökkentése érdekében egyrészt jóval kevesebbet mozognak, de szükség esetén anyagcsere-folyamataik átalakítására is képesek. A téli anyagcsere alapját az év során felhalmozott glikogénraktárak jelentik, melyből ezek a halak oxigén jelenléte nélkül, anaerob környezetben is képesek kinyerni a túléléshez szükséges energiát. Ebben a folyamatban azonban az állatokra veszélyt jelentő tejsav is képződik, melytől valamilyen módon meg kell szabadulniuk. Páratlan módszerüket sokan irigyelhetik: a keletkezett tejsavat ugyanis etanollá alakítják át, ami később kopoltyúikon keresztül távozik szervezetükből. A széles kárászok vérének alkoholszintje ennek következtében néhány hónap zimankó után akár 50 mg/100 ml is lehet, ami szinte egész Európában súrolná vagy át is lépné az ittas járművezetést jelentő határértéket.

Fagernes et al. (2017) Extreme anoxia tolerance in crucian carp and goldfish through neofunctionalization of duplicated genes creating a new ethanol-producing pyruvate decarboxylase pathway. Scientific Reports 7 article no. 7884., Démény-Müller (2014) A széles kárász.

Cikkem a National Geographic honlapján.

Reklámok
Kép

Kétezer éve szennyezett az európai levegő

Számos történelmi dokumentum, illetve egy svájci-olasz határról származó ~72 méteres jégmag rendkívül részletes vizsgálata alapján megdőlni látszik az a széles körben elfogadott nézet, mely szerint az ember az ipari forradalom idején kezdte volna meg a környezet szennyezését. A gleccserjégbe zárt ólom évenkénti mennyisége ugyanis arra utal, hogy a bányászat és kohászat révén az ember már kétezer évvel ezelőtt is szennyezte a levegőt ezzel az anyaggal. Az ólombányászat egészen addig folyt szinte megszakítás nélkül, míg az 1970-es években be nem tiltották az ólomtartalmú benzin használatát. A korabeli írásos emlékek alapján ugyanakkor az ólomkoncentráció esetenkénti drasztikus visszaesését is meg tudták magyarázni: az 1349-1353 közötti nagy pestisjárvány miatt például a bányászat szinte nullára esett vissza, de hasonló következménye volt egy 1460-as években pusztító járványnak is. Az eredmény már csak azért is aggasztó, mert az ólomkoncentrációra vonatkozó jelenlegi egészségügyi határértéket az ipari forradalom előtti szinthez képest állapították meg, mely a fentiek alapján mégsem tekinthető a természetben előforduló alapszintnek. A kutatók ennek megfelelően a már kis mennyiségben is veszélyes anyag egészségügyi határértékének felülbírálatát javasolják.

More et al. (2017) Next generation ice core technology reveals true minimum natural levels of lead (Pb) in the atmosphere: insights from the Black Death. GeoHealth 1: doi:10.1002/2017GH000064.
Kép

Jégkörmenetek, a klíma fokmérői

A 13. században három, a 14. században öt, a 15-16. században pedig hét-hét alkalommal is befagyott a Boden-tó, ami csak akkor lehetséges, ha a hőmérséklet tartósan -20 °C alá süllyed. Ennek kapcsán 1573-ban egy máig tartó hagyomány is elindult a tó jegén, amikor a déli parti Münsterlingen lakói János apostol szobrát jégkörmeneten vitték át az északi parton fekvő Hagnauba. Amikor a jég olvadás után újra kellően vastagra hízott, ugyanezt az utat visszafelé is megtették. A jégkörmenetek 1684-ben, 1695-ben, 1788-ban, 1830-ban és 1880-ban ismétlődtek, ami jó irányadó a kis jégkorszak különösen dermesztő éveihez. A szobor jelenleg 1963 óta Münsterlingenben várja a következő zimankót, mely évszám szintén jelzésértékű napjaink melegedő klímája kapcsán.

Behringer (2010) A klíma kultúrtörténete. A jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Corvina Kiadó. 343 p.