Kép

Gumólakók kutyaszorítóban

Még csak négy éve tudunk az óceán fenekén tömegesen élő, pindurka Plenaster craigi szivacsok létezéséről, a vészharangok máris hevesen konganak körülöttük. Az élőhelyüket jelentő mangángumók ugyanis igen értékes nyersanyagot rejtenek, ennél fogva a mélytengeri bányászat egyik kiemelt jövőbeli célpontjait jelentik. A tengerfenéken rejlő több milliárd tonna mangán, réz, nikkel és kobaltkészletek iránt mindenütt egyre nagyobb az érdeklődés, hiszen ezeket az anyagokat fémötvözetekben, generátorokban, motorokban, akkumulátorokban, festékekben és számos más termékben is használják.

Amint tehát a mangángumók kitermelése zöld utat kap a hatóságoktól, az újonnan felfedezett szivacs valószínűleg teljesen eltűnik majd a bányászat által érintett területekről.

Élőhelyének elvesztése azonban csak az érem egyik oldala. Az apró szivacs ugyanis a víz szűrögetésével, igen nehézkesen jut csak hozzá a felszínről lassacskán alámerülő, nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó apró szemcsékhez – már amit a sekélyebb vízben élő, magasabb rendű organizmusok egyáltalán meghagytak neki ezekből. A várhatóan – mindenféle értelemben – nagy port kavaró gumóbegyűjtés valószínűleg ezt a fajta táplálékszerzést is ellehetetleníti. Szóval nagyon úgy fest, hogy a gumólakók ott lesznek az első olyan mélytengeri fajok között, melyek azonnal megérzik majd a tengerfenéken zajló bányászat közvetlen, drasztikus hatásait.

Lim et al. (2017) A new genus and species of abyssal sponge commonly encrusting polymetallic nodules in the Clarion-Clipperton Zone, East Pacific Ocean. Systematics and Biodiversity 15 (6): 507. Kép: Mangángumókon élő fehér szivacsok. A fehér skála 10 mm. (Fig.2)
Reklámok
Kép

Mélytengeri aggályok

A mélytengeri füstölgők fém-szulfidjait, a ferromangános bekérgeződést és a mangángumókat célzó bányászat kapcsán a jövőben várható környezeti változások óhatatlanul magukkal hozzák majd a biológiai sokféleség csökkenését is, mely emberi időléptékben mérve valószínűleg visszafordíthatatlan lesz. Bár a bányászat még nem indult meg,  a tengerfenéken rejlő több milliárd tonna mangán, réz, nikkel és kobaltkészletek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az értékes nyersanyagok kitermelése a tervek szerint évtizedekig is eltarthat majd, a zavarás megszűnése után pedig várhatóan évtizedekre vagy akár

évszázadokra is szükség lehet ahhoz, hogy az érintett területek regenerálódjanak

– ha ez egyáltalán lehetséges. A mélytengeri környezetben bevethető kármentesítési módszerek ráadásul még csak gyerekcipőben járnak, némelyik tervezett bánya területe pedig Ausztria 83 ezer négyzetkilométeres alapterületével is vetekszik majd, így a helyreállítás költségei egyébként is megfizethetetlennek tűnnek. A szakértők szerint tehát a mélytengeri bányászat esetében a biológiai sokféleség megőrzését célzó szabályozás lehet az egyetlen járható út.

Van Dover et al. (2017) Biodiversity loss from deep-sea mining. Nature Geoscience 10: 464–465. Kép: NOAA.

Cikkem a National Geographic honlapján.